1994 olasz dráma
rendezte: Michael Radford
szereplők: Massimo Troisi(Mario Ruottolo)
Philippe Noiret(Pablo Neruda)
Maria Grazia Cucinotta(Beatrice Russo)
Oscar díj: Legjobb filmzene(Luis Bacalov)
Oscar jelölés: Legjobb rendező (Michael Radford), Legjobb film, Legjobb férfi főszereplő, Legjobb adaptált forgatókönyv
Egyszerű halászemberek közé csöppenünk, egy kis olasz szigetre, ahol otthonra lel a száműzött Pablo Neruda, a híres kommunista chilei költő. Összebarátkozik a postásával Marioval, aki csodálja őt és a segítségét kéri, hogy verseivel meghódíthassa élete szerelmét. Egy barátság története, amely Mario boldogságát és tragédiáját is jelenti, dehát ilyen a sors. Mindenesetre kicsit öncélúan pesszimista a végkifejlet, mintha Neruda orrára akartak volna koppintani, hisz Mario végig csak az ő kegyét kereste, miközben ő 5 évig le sem szarta. Ettől eltekintve remek film az egyszerű emberről, aki tisztában van önmaga korlátaival, mégis próbál több lenni. Massimo Troisiról a film megnézése után senki sem hinné el, h nem egy egyszerű halászember fia, a kifejezései, a beszéde, mind mind erre utalnak, remek alakítás. Különös hangulatot ad a filmnek a tudat, hogy Troisi a szívműtétjét halasztotta el a forgatás kedvéért és annak befejezése után fél nappal szívinfarktusban el is hunyt. Mindössze 39 évesen. Idegen nyelvű film esetében szokatlan, hogy ennyi oscarra jelöljék, még ha csak a zenéért kapta is meg Luis Bacalov.
Ez itt még elég reménytelennek tűnt.
De elég volt egy két versike, és...:)
Osztályzat: 3
